Szülővárosom, Zilah

 Ugyan Zilahon születtem, de két éves koromig Nagydobán éltünk, nagyszüleimmel, egészen addig, míg költözhető állapotba került a Nagy-utcán épülő házunk. Gyerek-és ifjúkorom, fiatal felnőttkorom egy része itt telt, de sok időt töltöttünk szüleim falujában, a nagymamáknál. Arról talán többet is fogok írni- de most a város téma.

Akkoriban sokan költöztek faluból városra. Egy kis falu már nem nyújtott megélhetést a fiataloknak, a földeket már a kollektív dolgozta. Az utódok szakmát tanultak és a közeli városokban kerestek munkát. Apukám épp Zilahon. A Kolozsvárra vezetű utcán nézett ki egy telket, amin kis ház volt egy idős nénivel, vele együtt vették meg a területet. Az udvar túloldalán kezdtek el építkezni- csak emeletes házra adtak engedélyt, így a tervezettnél nagyobb otthon lett. Mikor egy szoba-konyha kész volt, költöztünk, szüleim, Nővérem és én. Közben folyamatosan készült tovább- másik szoba, fürdőszoba, emelet. Itt nőttem fel végül is, ide születtek ikerhúgaim. A Fazekas-utcai óvodába jártunk, vittünk magunkkal tízórait, majd délben hazamentünk. Nagy csoportban a román óvó nénihez kellett járnunk- román gyerekek alig voltak a környéken. Aztán általános iskola következett, a főtérhez közeli, Simion Barnutiunak nevezett volt a legközelebb- 8 évig jártuk le-fel a dombot. Ekkoriban tették tönkre a főteret, a régi épületek egy részét lebontották és építettek helyette egy akkoriban modern, randa áruházat. Az Ady-féle középiskola és a városháza közé pedig egy üvegfalű bankot szuszakoltak be a régi, Nagy Sanyi boltjának is helyet adó épület helyére. Igazából nem az életemről akartam írni, hanem a városról.

Nem a legszebb, nem a legnagyobb, leghíresebb, nem rendelkezik különösen híres szülöttekkel és műemlékekkel- talán Ady Endre nevéhez főződik leginkább, hisz itt járt középiskolába az akkori Református Wesselényi Kollégiumba, ahol inspiráló tanárai voltak.

Zilah Szilágy megye székhelye. A Meszes hegység magasodik fölé, amely az Erdélyi-szigethegység észak-nyugati nyúlványait képezi. Itt haladt át a Meszesi kapunak nevezett átjáró, amely évszázadokig Magyarország főkapuja volt. A település egy katlanban helyezkedik el, dombokra fut fel szinte minden irányban, kivéve Szilágysomlyó felé.  A város már Anonymus krónikájában is említésre kerül, a későbbiekben is több néven rábukkani, 1601-ben Zila alakban, a későbbeikben honosodik meg a mai alakjában. Román elnevezése először csak 1808-ban lelhető fel.

1473-ban Mátyás királytól kap mezővárosi címet, hogy évenként nagyvásárokat tartsanak. 

Az évszázadok során sok viszontagság érte a várost, hol a tatárok dulják fel, hol Basta generális zsoldosai rabolják végig, a törökök sem kímélték, Rabutin osztrák generális felégeti a várost, pestis tizedeli, árvíz sújtja. 

Vámszedő hely volt a Nagy-sóúton már megalakulása óta, kereskedelmi csomópont és vásárhely.

Az 1850-es népszámlálás adatai alapján mindössze 20 román élt Zilahon. 1919. április 25-én vezetik be a román közigazgatást- az ezt követő évben már 1306 román lakos volt, de még mindig csak a lakosság 15%-át adták. Ma már a magyarok aránya ennyi- az 56.202 lakosnak a 15,41%-át teszik ki (2024-es adat). 

Egykor sokan foglalkoztak itt földműveléssel, szőlőtermesztéssel- a környző dombok lehetőséget adtak erre. Különböző céheket létesítettek az itt élő mesteremberek. Ipara gyengén fejlett volt, egészen az 1968-as átrendezésig, amikor újjáalakult Szilágy megye, Zilah központtal. Nagyméretű iparosodás kezdődött, ezzel megváltozott a kisvárosi hangulat és- a lakosság összetétele. 

Ezen információk a Szilágysági magyarok című (Kriterion Könyvkiadó, 1999,) vaskos kötetből származnak.

Zilahon évszázadok óta működött az oktatás. Legnevesebb iskolája a ma más nevet viselő (Szilvánia Főgimnázium) Zilahi Református Wesselényi Kollégium. A mai épület a régi, használhatatlanná vált helyére került- 1902-ben kezdődtek a munkálatok. (Bővebben itt és itt olvasható a története- utóbbi fotókat is tartalmaz.) A holmlokzati díszeket Anyukám középiskolás korában verette le az akkori igazgató.Az iskolának neves és nagy hatású tanárai voltak, valamint diákjai közül is kerültek ki híres emberek- Ady Endre, Gyarmati Sámuel, Petri Mór, Zilahy Kiss Károly... 1948 augusztusában államosították- a református egyház a rendszerváltás óta küzd a visszeszerzéséért. 

Zilah legrégebbi épülete az évszázadok során gyakran külsőt váltó gyönyörű református templom, - eredete a XII-XIII századig nyúlik vissza-,a korábban épült toronyhoz 1904. és 1907. között épült meg a mai formában látható, szokatlan alaprajzú, Kelet-Európa egyik legnagyobb református temploma. Ezt a videót ajánlom megnézni róla. Gyakran voltam benne, szüleim vallásosak voltak, így kötelező vasárnapi program volt az istentiszteleteken való jelenlét. Ahányszor otthon vagyunk, szinte mindig körbejárjuk.

Másik templom a főtéren a római katolikus, ami szintén egy régebbi helyére épült. Történetéről találtam egy videót. 

Legjelentősebb műemléke a városnak mindenképp a főtéren álló Wesselényi-szobor, Fadrusz János alkotása, mely 1902-ben lett felavatva s ifjabb Wesselényi Miklóst ábrázolja egy jobbággyal. Ezzel egy időben a vármegyeháza mögött egy másik, Turul-emlékműnek nevezett szobrot is felállítottak, melynek nyoma veszett a történelem viharában. A nagyobbik szobrot is alaposan meghurcolták, hol bebörtönézték, hol körbedeszkázták, de festékkel leönteni sem átallották. Az utóbbi években teljesen átalakítottaák a főteret, vegyes fogadtatással- a nagy fák és park helyét szinte teljes egészében lekövezték és csemeték kerültek ide. A szobor érintetlen maradt, s még Ady Endre is kapott egy kisebbet, egy padon üldögél egész közel egykori iskolájára rálátva.

A Wesselényi szobor

Ady Endre szobra

A Vigadó épülete

Az Angyalos kút

Egykor ártézi vizet csorgattak

Főtéri részlet

Szemben a városháza

Fogok még írni a városról és környékéről, részletesebben belemélyedve egy-egy témába.

Többnyire csak saját fotókat fogok közzétenni- ha mégsem, lehetőség szerint forrás megjelölésével. Lesznek még fotók is, amint előkerülnek a régiek vagy újabbak készülnek.