Bejegyzések

Nyaralás otthon

Kép
 Ezúttal az otthon Erdély. Lépten-nyomon belefutunk olyan útibeszámolókba, amik általunk még nem is hallott helyeket mutatnak be. Ifjúkorunkban is utazgattunk, aztán a gyerekeinkkel is céloztunk meg ígéretes helyeket, mégis annyi minden van, amit még nem láttunk. Csak Erdélyben és Magyarországon. Például Erdély déli része teljesen kimaradt. Tavaly is ide indultunk, de meg kellett szakítanunk a nyaralást egy temetés miatt, így idén nem volt kérdés, hova megyünk. A Néra-völgye, A Kazán-szoros, a tavalyi fő úticél, a Cserna-völgye sem maradhatott ki, innen a Retyezát felé vettük az irányt. Persze közben mindig változik valami, a Duna mentén csak elautóztunk, de így is ámulatba ejtő. Aztán a Retyezátban rá kellett jönnünk, hogy nem vagyunk már annyira fiatalok, vagyis ezt tudtuk, csak ott éreztük is.  Minden látottról beszámolok részletesebben, most csak röviden, képekben. Néra völgye Az alagutak egyike Bég szeme tó Vaioaga vízesés Susara vízesés  A Duna szerbiai oldalán Gala...

Szülővárosom, Zilah

Kép
 Ugyan Zilahon születtem, de két éves koromig Nagydobán éltünk, nagyszüleimmel, egészen addig, míg költözhető állapotba került a Nagy-utcán épülő házunk. Gyerek-és ifjúkorom, fiatal felnőttkorom egy része itt telt, de sok időt töltöttünk szüleim falujában, a nagymamáknál. Arról talán többet is fogok írni- de most a város téma. Akkoriban sokan költöztek faluból városra. Egy kis falu már nem nyújtott megélhetést a fiataloknak, a földeket már a kollektív dolgozta. Az utódok szakmát tanultak és a közeli városokban kerestek munkát. Apukám épp Zilahon. A Kolozsvárra vezetű utcán nézett ki egy telket, amin kis ház volt egy idős nénivel, vele együtt vették meg a területet. Az udvar túloldalán kezdtek el építkezni- csak emeletes házra adtak engedélyt, így a tervezettnél nagyobb otthon lett. Mikor egy szoba-konyha kész volt, költöztünk, szüleim, Nővérem és én. Közben folyamatosan készült tovább- másik szoba, fürdőszoba, emelet. Itt nőttem fel végül is, ide születtek ikerhúgaim. A Fazekas-utc...

Kalandok hazai tájakon

Kép
 Nem ezt a nevet terveztem adni a blognak, hanem úton-útfélen, de az nem volt elérhető. A hazai tájakon is terítéken volt, mégpedig azért, mert leginkább itt szoktunk bolyongani. Erdélyben és Magyarországon. Erdélyben, jobban mondva a Partiumban születtem és éltem 27 évig, és mégegyszer ugyanannyi idő után is azt mondjuk, hogy megyünk haza. Zilahra, vagy Dobára- egyik szülővárosom, másik nagyszüleim és szüleim szülőfaluja. Következő bejegyzések e településekről fognak szólni, mert még mindig fontosabbak nekem, mint ahol most élünk. E kis faluval is megbarátkoztam a hosszú évek során, s otthonról ide jövünk haza. Nos, nekem  mindkettő haza, így nyer értelmet az, hogy e két haza általunk, az évek során bejárt tájait fogom bemutatni- többek között. Talán mások is kedvet kapnak ide-oda elmenni, élvezni, megcsodálni, kikapcsolódni, rövid időre magunk mögött hagyni a gondokat, mozogni, friss levegőn lenni, új ismereteket szerezni, s mesélni valót.  Szeretek városnézni, történel...

Transzfogarasi út, Bilea-tó, Zerge-csúcs- ahol megihletődtünk

Kép
 Meg ami valami csodálatos táj, ahova remélem, még visszamegyünk.  2023-ban Székelykeresztúron nyaraltunk, onnan autóztunk el a Fogarasig. Én még nem láttam közelről- Férjem volt ifjúkorában ott egy gerinctúrán, sokszor mesélt róla.  A Fogaras Erdély legmagasabb hegysége, itt található Románia két legmagasabb csúcsa, a 2544 m magas Moldoveanu és a 2535 m magas Negoiu csúcs. Ráadásul a leghosszabb összefüggő hegylánc is, a gerinc mintegy 70 km hosszú.  A Transzfogarasi utat Ceasescunak köszönhetjük- katonai szállítási útvonalnak tervezte, turisztikai látványosság lett belőle. 1969-ben kezdődött az építkezés, amit katonákkal végeztettek el, és számos halálos áldozattal járt. 1974-ben adták át, de még 1980-ig dolgoztak rajta. Csak nyáron van nyitva, október-novemberben lezárják, attól függően, mikor lepi el a hó, és csak többnyire július elején nyitják meg. Érinti a Bilea-vízesést, vagyis az oda vezető 30 perces túra kiindulópontját. Innen indul a felvonó is a tóhoz- mi...