Kalandok hazai tájakon

 Nem ezt a nevet terveztem adni a blognak, hanem úton-útfélen, de az nem volt elérhető. A hazai tájakon is terítéken volt, mégpedig azért, mert leginkább itt szoktunk bolyongani. Erdélyben és Magyarországon. Erdélyben, jobban mondva a Partiumban születtem és éltem 27 évig, és mégegyszer ugyanannyi idő után is azt mondjuk, hogy megyünk haza. Zilahra, vagy Dobára- egyik szülővárosom, másik nagyszüleim és szüleim szülőfaluja. Következő bejegyzések e településekről fognak szólni, mert még mindig fontosabbak nekem, mint ahol most élünk. E kis faluval is megbarátkoztam a hosszú évek során, s otthonról ide jövünk haza. Nos, nekem  mindkettő haza, így nyer értelmet az, hogy e két haza általunk, az évek során bejárt tájait fogom bemutatni- többek között. Talán mások is kedvet kapnak ide-oda elmenni, élvezni, megcsodálni, kikapcsolódni, rövid időre magunk mögött hagyni a gondokat, mozogni, friss levegőn lenni, új ismereteket szerezni, s mesélni valót. 

Szeretek városnézni, történelmi emlékeket látogatni, múzeumokat, kiállításokat végigböngészni, romok mellett elképzelni, milyen lehetett fénykorában, és rácsodálkozni a természet kisebb-nagyobb léptékű alkotásaira. Mielőtt elindulunk valahova, utánanézünk, mit érdemes, lehet arra megnézni. Előfordul, hogy menet közben változik a terv, sőt szinte mindig adódik valami váratlan. 

Lassan következnek a bejegyzések...

Zilah, Wesselényi-szobor


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Miért?

Kép
 Minden blogomat ezzel a kérdéssel kezdtem, nem szakítom meg most sem a hagyományt.  Gyerekkorunk óta sokat kirándultunk- előbb szüleinkkel, családi barátokkal, rokonokkal közösen, ifjúkorunkban baráti társasággal a város fölé magasodó Meszesen, nyaranta hátunkon a zsákunkkal tágabbra vettük a határt. Mikor már gyerekeink lettek, akkor sem hagytuk abba ezt a szokásunkat, sátraztunk, kulcsos házat béreltünk, ahonnan gyalog, illetve autóval közelítettük meg az elérhető látnivalókat. Aztán szintet léptünk: 2023-ban Székelykeresztúron nyaraltunk, s tettünk egy kiruccanást a Fogarasba- még soha nem voltam ott és oda voltam meg vissza tőle. Elképesztően gyönyörű hely, lépten-nyomon megálltam ámuldozni. Visszafele tartva egész közel a Bilea-tóhoz az országútról letérve egy lakóautó állt a hegyoldalon- ez a látvány és egy guruló otthon adta szabadságnak az ígérete elindított egy folyamatot: hazaérvén Férjem el is kezdte böngészni a hirdetéseket, aztán egy üres furgon mellett döntött, ...
További információk

Transzfogarasi út, Bilea-tó, Zerge-csúcs- ahol megihletődtünk

Kép
 Meg ami valami csodálatos táj, ahova remélem, még visszamegyünk.  2023-ban Székelykeresztúron nyaraltunk, onnan autóztunk el a Fogarasig. Én még nem láttam közelről- Férjem volt ifjúkorában ott egy gerinctúrán, sokszor mesélt róla.  A Fogaras Erdély legmagasabb hegysége, itt található Románia két legmagasabb csúcsa, a 2544 m magas Moldoveanu és a 2535 m magas Negoiu csúcs. Ráadásul a leghosszabb összefüggő hegylánc is, a gerinc mintegy 70 km hosszú.  A Transzfogarasi utat Ceasescunak köszönhetjük- katonai szállítási útvonalnak tervezte, turisztikai látványosság lett belőle. 1969-ben kezdődött az építkezés, amit katonákkal végeztettek el, és számos halálos áldozattal járt. 1974-ben adták át, de még 1980-ig dolgoztak rajta. Csak nyáron van nyitva, október-novemberben lezárják, attól függően, mikor lepi el a hó, és csak többnyire július elején nyitják meg. Érinti a Bilea-vízesést, vagyis az oda vezető 30 perces túra kiindulópontját. Innen indul a felvonó is a tóhoz- mi...
További információk

Nyaralás otthon

Kép
 Ezúttal az otthon Erdély. Lépten-nyomon belefutunk olyan útibeszámolókba, amik általunk még nem is hallott helyeket mutatnak be. Ifjúkorunkban is utazgattunk, aztán a gyerekeinkkel is céloztunk meg ígéretes helyeket, mégis annyi minden van, amit még nem láttunk. Csak Erdélyben és Magyarországon. Például Erdély déli része teljesen kimaradt. Tavaly is ide indultunk, de meg kellett szakítanunk a nyaralást egy temetés miatt, így idén nem volt kérdés, hova megyünk. A Néra-völgye, A Kazán-szoros, a tavalyi fő úticél, a Cserna-völgye sem maradhatott ki, innen a Retyezát felé vettük az irányt. Persze közben mindig változik valami, a Duna mentén csak elautóztunk, de így is ámulatba ejtő. Aztán a Retyezátban rá kellett jönnünk, hogy nem vagyunk már annyira fiatalok, vagyis ezt tudtuk, csak ott éreztük is.  Minden látottról beszámolok részletesebben, most csak röviden, képekben. Néra völgye Az alagutak egyike Bég szeme tó Vaioaga vízesés Susara vízesés  A Duna szerbiai oldalán Gala...
További információk