Miért?

 Minden blogomat ezzel a kérdéssel kezdtem, nem szakítom meg most sem a hagyományt. 

Gyerekkorunk óta sokat kirándultunk- előbb szüleinkkel, családi barátokkal, rokonokkal közösen, ifjúkorunkban baráti társasággal a város fölé magasodó Meszesen, nyaranta hátunkon a zsákunkkal tágabbra vettük a határt. Mikor már gyerekeink lettek, akkor sem hagytuk abba ezt a szokásunkat, sátraztunk, kulcsos házat béreltünk, ahonnan gyalog, illetve autóval közelítettük meg az elérhető látnivalókat. Aztán szintet léptünk: 2023-ban Székelykeresztúron nyaraltunk, s tettünk egy kiruccanást a Fogarasba- még soha nem voltam ott és oda voltam meg vissza tőle. Elképesztően gyönyörű hely, lépten-nyomon megálltam ámuldozni. Visszafele tartva egész közel a Bilea-tóhoz az országútról letérve egy lakóautó állt a hegyoldalon- ez a látvány és egy guruló otthon adta szabadságnak az ígérete elindított egy folyamatot: hazaérvén Férjem el is kezdte böngészni a hirdetéseket, aztán egy üres furgon mellett döntött, amit fokozatosan beépített. Ez lett a Kicsi Süni, becenevén Kicsike, ahogy emlegetjük. Azért kicsi, mert a legkisebb, de magasított furgon- háloszobának és konyhának van benne hely, fürdőszoba viszont semmiképp sem fért bele. Süni pedig azért, mert ez lett a kabalaállata- egy horgolt süni és sok matrica utal erre. Még beépítés előtt is nagy élmény volt a kirándulás vele, de azóta is alig várjuk az adódó hosszú hétvégéket, a nyaralásokat- sok szép hely, sok élmény, kaland gyűlt időközben a tarsolyunkba s ezeket szeretném közkinccsé tenni. Közben írok- leveszek néhány terhet nyugtalan elmémről. Vagy többet teszek rá, majd kiderül.