Meg ami valami csodálatos táj, ahova remélem, még visszamegyünk.
2023-ban Székelykeresztúron nyaraltunk, onnan autóztunk el a Fogarasig. Én még nem láttam közelről- Férjem volt ifjúkorában ott egy gerinctúrán, sokszor mesélt róla.
A Fogaras Erdély legmagasabb hegysége, itt található Románia két legmagasabb csúcsa, a 2544 m magas Moldoveanu és a 2535 m magas Negoiu csúcs. Ráadásul a leghosszabb összefüggő hegylánc is, a gerinc mintegy 70 km hosszú.
A Transzfogarasi utat Ceasescunak köszönhetjük- katonai szállítási útvonalnak tervezte, turisztikai látványosság lett belőle. 1969-ben kezdődött az építkezés, amit katonákkal végeztettek el, és számos halálos áldozattal járt. 1974-ben adták át, de még 1980-ig dolgoztak rajta. Csak nyáron van nyitva, október-novemberben lezárják, attól függően, mikor lepi el a hó, és csak többnyire július elején nyitják meg. Érinti a Bilea-vízesést, vagyis az oda vezető 30 perces túra kiindulópontját. Innen indul a felvonó is a tóhoz- mi itt nem álltunk meg. Következő fontos állomás a Bilea-tó, ami a Fogaras legnagyobb tengerszeme, s sajnos már nem kristálytiszta a vize a mellé épült szállodáknak és a rengeteg turistának " köszönhetően". A tó után egy alagút vezet át a hegy túloldalára s halad tovább a romániai oldalon- még ezen sem mentünk végig. Az odavezető úton medvék szoktak tanyázni, s hiába írják ki lépten-nyomon, hogy ne etessék, mindig akadnak olyanok, akik úgy gondolják, rájuk nem vonatkozik a tiltás. Van, aki az életével fizetett ezért. Mi egyet láttunk visszafele menet, épp kikászálódott az erdőből és lazán, rutinosan ledobta magát az út szélére.
Mikor felérkeztünk, a parkoló igencsak tele volt, ezért visszafordulva egész közel, az út mellett, erről a lehető legjobban lehúzódva álltunk meg. Felsétáltunk a tóhoz, majd az embersokaságot elkerülve balra indultunk egy jelzésen, a kék pöttyön. Egy "kőasztalon" elfogyasztottuk ebédünket, s nekivágtunk. Idővel egyre meredekebb lett, a fiúk jobban bírták, s közben biztattak, hogy itt is virág, ott is virág. Mert én folyton megálltam virágot fotózni- nem csak pihenés álcájával. Hókupacokat is találtunk még mélyedésekben, és sok, korábban még soha nem látott virágot. És nem utolsó sorban: minden kanyar, fordulás, kiszögellés, felhőcsoport-átrendezőzés után a táj egy másik arcát mutatta. Ugyan már, fáradtság, ki törődött azzal! A nyeregbe felérve a csúcs felé vettük az irányt, kitaposott "kőlépcsőn" lépdelve. A 2494 m magas Zerge-csúcson (románul Capra) bizony kellett a kabát, fújt a szél és hűvös volt, miközben lent tombolt a nyár. A fiúk még felmásztak egy közeli csúcsra is, én közben legeltettem a szemem és fotózgattam. Visszefele a többség által járt ösvényt választottuk, ami igen szélesre van kitaposva, meredek, omladozós, csúszós, és még egy fordítva bekötött kutya (ahogy a gazdája mondta) is nekem ugrott, gondolom, megártott neki a magaslati levegő. De épségben leértünk, megjutalmaztuk magunkat egy sorban állás után kapható lángossal, és mentünk vissza az autóhoz.
Ekkor láttuk meg a hegyoldalban álló lakóautót, s annyira megirigyeltük a jó dolgát, hogy elhatároztuk, nekünk is lesz ilyen. Nem tudom, mennyire díjazzák az ott éjszakázást, de még soha nem küldtek el sehonnan.
Beszéljenek a fotók is ámuldozásom tárgyáról- kezdve az első megpillantástól, az odevezető úttal, ami egymagában is látványos, a túra fotói sok virággal és a visszefele úttal:
 |
| Először megpillantva a felhők közül kibukkanó hegységet |
 |
| Egyre közelebb |
 |
| Autóből készült fotók |
 |
| Bilea-tó |
 |
| Merre tovább? |
 |
| Rálátás a szerpentinre |
 |
| Szikla, virág, felhők |
 |
| Kell ennél szebb? |
 |
| Zergevirág |
 |
| Havasi harangvirág? |
 |
| Zerge-tó |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése